‘Az idő úgyis eltelik…akkor akár boldog is lehetnék.’ – interjú Bábiczki Orsival

Bábiczki Orsit, az Orsi Jóga YouTube csatorna működtetőjét kérdeztük mozgásról, egészségről, boldogságról és a jóga világáról.

Könyvelőből jóga oktató? Duci lányból fitnesz edző? Ez a sok átalakulás valóban a sporttal és az aktivitással magyarázható?

Igen, valóban egy Hamupipőke átalakuláson mentem át az elmúlt pár évben, ugyanakkor a jóga és a sport csak az eszköz, de emögött sok érzelmi, lelki és nem utolsósorban fizikai munka áll. Harminc évesen kezdett el fontossá válni igazán a boldogság. Akkor tettem fel először a kérdést – és lett ez egy rituálé évente kétszer – egyszer júliusban, a születésnapomkor, egyszer pedig szilveszterkor – hogy amit csinálok, az boldoggá tesz-e? Ahol élek, az valóban az a lakás/város/ország, ahol jól érzem magam? Az az ember, akivel élem az életem, illetve azok az emberek, akikkel körülveszem magam, építenek, támogatnak, a legjobb énem elérésére inspirálnak? És sajnos 30 évesen szinte minden kérdésre a válaszom “nem” volt. Akkor éreztem úgy, hogy az idő kifolyik a kezeim közül és lelkem mélyén én nem csak hogy boldog, de “elképesztően boldog” szeretnék lenni, úgyhogy változtatnom kell. 

Nagyon sokan úgy képzelik el az életükön való fordulatot, hogy hirtelen megvilágosodnak, bevillan a megoldás, amire évek óta vártak és varázslatos módon minden egyszer csak jó lesz. Nekem ez nem így történt. Én azon a ponton semmi mást nem tettem, csak elkezdtem kipróbálni új dolgokat. Mondhatjuk úgy, felálltam a kanapéról – noha ez a kanapé érzelmi és lelki kanapé is volt, amin feszengve, nem túl inspiráltan, de addig tétlenül heverésztem. És ami működött, amit élveztem, ami fejlődést hozott, azt megtartottam, azokat a dolgokat, kapcsolatokat és élethelyzeteket, amik pedig egyértelműen nem működtek, szép lassan – ismét, sok-sok munkával – elengedtem. Ez egy hosszú folyamat, sosincs vége, de a kis pozitív változások, eredmények mindenképpen előre visznek.

Megváltoztak a céljaim – már nem egy jól kereső, jól szituált üzletasszony szerettem volna lenni, aki kis kosztümben, a neve mellett egy hangzatos titulussal egy szép irodában dolgozik, mögötte egy céggel, aminek ha megemlítem a nevét, akkor az emberek elismerően bólogatnak, hogy hű, akkor te sokra vitted. A cél most már az, hogy a munkámtól hevesebben verjen a szívem, hogy úgy menjek el dolgozni, hogy valóban úgy érzem, attól, amit csinálok, a világ egy kicsivel jobb hely lett. A siker mérője nem a fizetésem és a titulusom lett, hanem az, hogy hogy érzem magam a bőrömben. És ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy végre valóban sikeresnek mondhatom magam.
 
A fogyásom mögött sincs semmilyen romantikus sikersztori. Elkezdtem dolgozni az önértékelésemen. És amint az fejlődött, elkezdtem megengedni magamnak, hogy a legjobb dolgokat adjam meg magamnak, azokat vonzzam be. Ugyanakkor félelemből, vagy mert erre neveltek, erre szocializáltak, ne érjem be kevesebbel. És a gyakorlatban már tudom – kipróbáltam, működött és megtartottam -, hogy attól fogom a legjobban érezni magam, ha mozgok. Ha egészséges ételeket eszem, ha rendszeresség van az életemben – valaki szárnyal a káoszban…én elveszek és a frusztráció és pánik közepén, a legrosszabb énem jön majd elő. Ma már ezt tanítom az óráimon, a videóimon keresztül is – ezt a keresést, ezt a szándékot, hogy saját magunknak jobbat akarjunk. Persze jóga pózokat is tanítok emellett, meg légzést, de ezt is fontos feladatomnak tekintem oktatóként. 

A YouTube csatornád hogy illeszkedik bele ebbe a szemléletbe? 

A csatorna egy nagy tanítómester. Kezdetben, a legnagyobb félelmem és ellenségem is volt. Hiszen oda kell állni egy kamera elé – ami számomra nem volt, ma sem a legkönnyebb. A csatorna indulásakor a fogyásom közepén tartottam még. Visszatérő aggodalmam volt, hogy mit gondolnak majd az emberek, hogy nem egy cérna vékony lány fogja elképesztő jóga pózokban zen hangon instruálni őket? Ki fogja ezeket a videókat egyáltalán megnézni? A maximalizmusomat és a minőségre törekvésemet eleinte nagyon piszkálta a videók minősége, ha a hang nem tökéletes, ha a kép nem az igazi. 

Úgyhogy nagyon szépen beleilleszkedik ez az utamba, hogy megtanuljam azon tartani a figyelmemet, ami a leginkább fontos – azon, hogy valami olyat nyújtsak az embereknek, ami különleges, értékes és szívből jön. És noha rengeteg munkával jár a csatorna működtetése, az egész folyamat által úgy érzem, hogy amellett, hogy örömet tudok okozni, segíteni tudok és valami jót vihetek az emberek életébe, ez a jó, százszorosan érkezik vissza hozzám. Én minden egyes videó által fejlődök, úgyhogy számomra duplán megéri csinálni.

Melyik a kedvenc jóga irányzatod?

Ahogy én fokozatosan rátalálok arra, ami saját magam számára a legjobb, úgy ez a szemlélet is egyre inkább kezd beszivárogni a tanításomba. Azt a szabályt követem, hogy a testünkkel összhangban kezdjünk el élni – éppen ezért amikor ki kell ürítenem a gondolataimat, amikor fókuszálnom kell, frissnek, energikusnak kell lennem, akkor dinamikus jógát gyakorlok. Amikor azonban fáradt vagyok, épp megjött, túlhajtottam magam, akkor a lassabb, relaxációs irányzatokat részesítem előnyben. Amikor inspirációra van szükségem, elakadtam, valamit próbálok kigondolni/újragondolni, akkor pedig többet meditálok.

Ezt szeretném átadni az embereknek, hogy megtanuljanak figyelni a saját testükre és kövessék annak igényeit. Olyan sok nőt látok hajszolni az erős nő “ideálját”. Ashtanga, Bikram, power jóga mindenek felett. Fogyni, izmosodni, megdönteni a határainkat.  Én magam is gyakorlom, tanítom ezeket az irányzatokat, imádok Ashtangázni, az egyik kedvencem, de teszem ezt akkor és úgy, amikor tudom, hogy ezzel adom a legjobbat a testemnek, lelkemnek. És az Erős Nő is lehet erős, sőt pontosan azzal válik még erősebbé, ha tudja, mikor kell pihennie, ha megengedi magának a kényeztetést, a lazítást, ha nem bünteti a testét az erőteljes mozgással, hanem ezt az intuitív, “ismerem, követem a testem igényeit, ciklusait” irányt éli meg és ezzel erősíti a körülötte élő nőket, ezt adja át a gyermekeinek is.

Melyik irányzatot szereted a legjobban tanítani?

A kismama jóga a legnagyobb szerelem mostanában. Úgy érzem ezzel adok valami olyat, ami különleges és maradandó. Mintha a kismamának és a kisbabának is nyújtanék valamit, mintha a jövőbe utaznék és ott ültetnék el magokat, amik csak később válnak láthatóvá. Hiszen az a kismama egyrészt egy kellemesebb élményként tudja majd a várandósságát megélni, jó eséllyel könnyebben, nagyobb magabiztossággal fog szülni és könnyebben fog felépülni is, elsajátítva ezt az intuitív, pozitív mentalitást, amivel hosszú távon jobbá válik az élete. A pici pedig nyugodtabb, békésebb lesz, hiszen ezzel az odafigyeléssel, ezzel a szeretettel van kényeztetve már magzat korban és így indul neki az életnek.

A kismamák legtöbbször nem maguk miatt kezdenek el jógázni. Legtöbbször a kisbabájuk miatt. És emiatt komolyabban, elkötelezettebben tekintenek a gyakorlásukra. Ez az önzetlenség, ez a jó szándék pedig kétségtelenül hatással van a kisbabára is.

Mit tanácsolnál azoknak, akik érzik, hogy változtatniuk kéne, de még nem mertek, nem tudtak elindulni?

Az egyik közeli barátnőm mondta nekem egyszer, amikor 30 fölött iratkozott be egyetemre, hogy “Tudod Orsi, az idő úgyis eltelik…de legalább a végére lesz egy diplomám”.  Én ezt tanácsoltam saját magamnak is, amikor elindultam – az idő akkor is eltelik, ha boldogtalan vagyok, túlsúlyos és mindenkinek próbálok megfelelni saját magamon kívül. De vajon mitől fogom jobban érezni magam, ha az, ahogy eddig csináltam, nem tett boldoggá? Ha folyton ugyanazt csinálod, nem várhatsz más eredményt a korábbinál. Csak próbáld ki, apró változtatásokkal, kicsi, napi új szokásokkal, hogy milyen. Aztán ha beválik, tartsd meg, meglesz az eredménye, ami meg nem ad boldogságot, azt engedd el. Tudom, könnyebb mondani, mint megtenni, de a cselekvés nekem még mindig jobban bevált, mint a tétlenség. Aztán a végén még akár boldog is lehetsz.